Keresés
Név:   Jelszó:
 
Recordok éve?

Jó pár éve már, hogy először hallottam az EA Record etetőanyagokról. Akkoriban még én is kerestem a TITKOT, és hittem, hogy a profik sikerének egyik fő kovácsa az etetőanyag. Ma már tudom, hogy bár sok múlik az etetőanyag összetevőin, azonban az még mindig kevés egy egyéni bajnoki cím megnyeréséhez. Titokként szivárgott ki, hogy az akkori Maver csapat az Erdei Attila által készített etetőanyagot szánta a velencei versenypálya padka mögötti pontyainak. Sajnos ez az etetőanyag felénk nehezen volt beszerezhető. Mostanára mindez megváltozott, és egy remek üzleti húzásnak köszönhetően a horgászboltokban – legnagyobb örömömre - a Maros-Mix etetőanyagok mellett egyik nap megjelentek az EA etetőanyagok.


A neten kutakodva, több fórumon is folytattak diskurzust a kajáról, és a Record etetőanyagok használói mind nagy megelégedettséggel írnak a keverékekről. Azért, hogy kedves érdeklődő horgásztársaim több információval rendelkezzenek az etetőanyagról, fejembe vettem, hogy próbálok egy viszonylag tárgyilagos bemutatót készíteni a család tagjairól.
Eszembe jutott egy korábbi videó, mely Erdei Attilával készült, és gyorsan előszedtem archívumom mélyéről, majd átszaladva rajta három fontos momentumot jegyeztem meg. Egyik a komoly vízmennyiség, a pihentetési idő fontossága, és a nagy szemesanyag felvevő képesség. Talán jól jönnek még ezek az infók a keverés során, és a régi-új infókkal elindultam a garázsnak nevezett „kotyvasztó műhelyem felé". A héten ismét hőségriasztás volt érvényben, esőfelhőknek régóta nyoma sem volt az égen. A vizek hőfoka már 25 fok felé kúszott, így esett választásom, az EA Record 2000 Carp Extrém változatára.

Nagyítás

Most még egyszerű csomagolásban

Visszafogott, a beltartalom java részét látni engedő csomagolás fogad, amikor kezembe veszem az etetőt. Ez lehetne akár Erdei mester névjegye is, hiszen köztudottan nem cifrázza a dolgokat, még peca közben sem. Egyszerűen, de hatékonyan horgászik. A zacskó felső részét uraló piros szín jelzi, hogy a család prémium kategóriás tagjáról van szó. A kiszerelés nem a megszokott „kilószacskós", és talán szokatlannak is nevezhető a kettő kilogrammos adag, azonban a mennyiség így pont elegendő egy rövidke, délelőtti horgászatra. A borítón a rengeteg bajnoki cím jelzi, hogy nem akárki koponyájából pattant ki a recept. Hamarosan azonban kiegészülhet az eredménylista: Magyarország feeder csapata ezüstérmes, Erdei Attila világbajnok, és most már kétszeres Feeder Magyar Bajnok is!!

Nagyítás

Ez is egyfajta garancia


Hallgatok a szlogenre, ez a kaja így van jól, ahogyan van, és elhatározom, hogy némi csemegén kívül nem kavarok hozzá egyéb kiegészítőt. Az elemzést a hátoldalra nyomtatott rövidke tájékoztatón folytattam.

Nagyítás

Miből mennyi?


„Világos színű, jellegzetes aromájú anyag. Kevésbé átlátszó vizekre, különösen borult, esős időben, magasabb nyári vízhőmérséklet mellett hatékony. Dévéres, pontyos vizekre ajánlott."- írja a rövidke tájékoztató. Na, nézzük csak meg közelebbről! Már bontanám is a zacskót, amikor számomra kellemes mellékesként felfedezem, hogy a gyártó bizony kicsiny hazánk GDP-jét növeli. Az utóbbi időben sokan tulajdonítanak jelentőséget az etetőanyag származási helyének, és talán oda is elérünk hamarosan, hogy hazai termékeinket előnyben részesítjük külföldi vetélytársaikkal szemben.

Nagyítás

Sárga morzsa, világosbarna szín


A zacskót kibontva először annak illatára voltam kíváncsi. Az etetőanyag az aromája valóban jellegzetes, több „sárga pontyos" etetőanyagban találkoztam már hasonlóval. Fő iránya talán a citrus-vanília, de ki ezt, ki azt érezhet ki belőle. Gyorsan következett az íz-teszt. Alapvetően sós beütést éreztem, de bizonyos falatok édesek voltak. Kisfiam is gyorsan rástartolt, véleménye hasonló lett az enyémhez.

Nagyítás

A puding próbája

Közelebb emeltem a tenyeremre borított etetőt, és megvizsgáltam annak tartalmát. Megállapítottam, hogy nem egy divatos, emberi szemnek készült, optikailag erősen „megtuningolt" anyag. Bár a színe közepesen-erős sárga, erélyessége nem közelíti meg a mostanában egyre gyakoribb rikító, lehetetlen színű keverékeket. (Csoda, hogy még rózsaszínű nincs, kifejezetten nőknek... Talán a „Hello Kitty" etetőjé a jövő? ) Az összetevők között sem fedeztem fel a trendi ilyen-olyan pelleteket, nagyobb darab préselt kukoricát, darabos carrubát, illetve egész olajos mag szemeket. Csak némi sárga angolmorzsával, és kukorica mikropelletettel lehet találkozni.

Nagyítás

Első ránézésre semmi szokatlan, ami igazán fontos, azt csak a halak érzik benne

A nagyméretű darabok hiánya azonban nem jelenti azt, hogy a fontos összetevők nincsenek benne a keverékben! Csak éppen ahhoz, hogy az etetőanyag egyik-másik alkotója hatékonyan fejtse ki hatását elengedhetetlen annak „megmunkálása". Különösen igaz ez az olajos magvakra, melyek pirítás után, az olajos táskák megfelelő felnyitásával fejtik ki optimális hatásukat. Az etetőanyagban hagyott egész szemű mogyorók, kendermagszemek, nagyméretű pelletek, és préselt összetevők hasznosak lehetnek az intenzív, bojlis vizek nagyméretű pontyaira, amurjaira, azonban elsődleges céljuk -színükkel együtt - mégis a vásárlóra gyakorolt hatás. Egy darabos, erősebb színű etetőanyag tartalmasabbnak tűnik egy homogénre darált, de hasonló összetételű társával szemben.
Ezek hiányában viszont bátran ajánlható az etetőanyag akár etetőkosárban történő felhasználásra is, nem kell a bordák közé beragadó, az etetőanyag kioldódását gátló nagyobb szemektől félni, és az egész szemek visszaúszásától sem kell tartani, melyek magukkal csábítják az etetésre érkező halakat. Mindenesetre aki ragaszkodik ezen kiegészítők alkalmazásához, annak utólag kell az etetőhöz kavarni azokat.
Maga a szemcseméret közepesnek mondható. Igazából keszegesnek, és „nagy pontyosnak" sem nevezném, inkább amolyan ponty-kárászos, vagy nagy dévéres. Szerettem volna hangyányival közelebb kerülni az összetevőkhöz, ezért egy egyszerű, négylépcsős rendszert találtam ki ennek vizsgálatához:
Első lépésként a legnagyobb lyukú törőszitámon engedtem át az anyagot, és próbáltam valami következtetést levonni az alkotóelemekre vonatkozóan. Nos, az első teszt hamar megbukott, mivel az etető gyorsan átszaladt ezen a lyukméreten, igazolva a szemcseméretre vonatkozóan megállapítottakat. Ahol a nagyobb pelleteknek, préselt kukoricának kellett volna lenni, csak néhány fennakadt mikropellet-szem, illetve egy-két kekszdarab, és sárga morzsa maradt. 

Nagyítás

Az első próba szerint nem egy darabos, nagyszemcsés etetővel van dolgom


Nagyítás

A legdurvább összetevők is elférnek egy hal szájában


Gyors teszt a fennmaradókkal: édes keksz, nehéz, erősen sós angolmorzsa, illetve kissé sós etetőanyagpellet alkotja az etető legdarabosabb részét.
Másodikként a közepes méretű rosta következett. Itt már mintegy kettő deciliternyi morzsa és mikropellet került leválasztásra, de újabb információhoz nem igazán jutottam, hacsak nem ezek etetőanyaghoz viszonyított térfogatarányát nem nevezzük annak.
 
Nagyítás

A közepes rostán átengedve, már alakul a kép


Nagyítás

2 dl morzsa és apró pellet


Harmadik lépcső a „kézgyilkosnak" becézett aprólyukú rosta, melyet a lösz szitálására használok. Itt azért már volt mennyiség, és megjelent néhány az egészben maradó magvakból: lenmag, búza, kukoricadarabok, napraforgóhéj, őrölt kendermag ütötte fel a fejét.

Nagyítás

Az apró lyukú rostán már több alkotó akadt fenn


Nagyítás

5dl "darabos" összetevő

Külön megnéztem az immár finomnak mondható részt. Íze alapján ez már semlegesebb, talán édesebb is valamivel, mint a natúr kaja. Valószínűleg a darabosabb részek viszik el sósabb irányba az alapkeveréket.

Nagyítás

Szemlátomást sok benne az olajos mag


Mivel kémiai analízisre nincs lehetőségem, ezért hozzáláttam az újra összekavart etetőanyag bekeverésének. Gyakran használok keverőszárat, most azonban két okból nem így tettem. Egyrészt nem tudtam a szükséges vízmennyiséget, és hagyományos keveréssel sokkal közvetlenebb a kapcsolat magával az anyaggal, másrészt a keverés során kezemre tapadó szemcsék gyakran látnak el tovább információval.

Nagyítás

A kézhez tapadó darabkák is fontos információt hordoznak


Első lépésben kereken egy liter vízzel kavartam meg a kettő kilogramm etető, és pár pillanatig jónak is tűnt, azonban tudtam, hogy a pihentetés során még rengeteget száradhat az anyag. Egy órára félretettem a megnedvesített matériát. Pihentetést követően nagyméretű rostán áttörtem, és levontam az alábbi konklúziót: földnedves, kissé száraznak tűnő anyagot kaptam, mely egy kéznyomásra könnyen összeáll, de könnyen szétmorzsolódik, a szemcsék nincsenek benne száz százalékig átázva. Élőanyag felvétele kicsi, a csonti hamar szétrúghatja az etetőt. Ezzel a folyadékmennyiséggel vízközti horgászatra alkalmas anyagot kaptam, azonban úgy éreztem, további víz hozzáadása szükséges.
Újabb egy deciliter vizet kavartam hozzá, majd jött egy rövidebb, 15-20 perces pihentetés. Így érte el az etető a tökéletes állagát. Egy kéznyomásra könnyen összetapadó, jól csúzlizható lett az etető, mely fenékre érkezést követőengyorsan bont, és csak egy kevéske felszálló szemcse indul el a vízfelszín felé. Normál horgászatra ez a megoldás!

Nagyítás

A bekevert, pihentetett etetőanyag átrostálás után


Nagyítás

Akváriumi teszt: csak néhány fekete olajosmag darab úszik felfelé, az oldódás sebessége közepesnek mondható


A másnapra tervezett peca során viszont egyáltalán nem engedhettem meg a felszálló szemcséket, illetve a bejuttatni való kukorica mennyiségét is jelentősre terveztem (bár másnap inkább csúzlizást választottam), ezért újabb egy deciliter vizet locsoltam szét a vödörben. Kavarást követően hűvös helyre téve másnapig pihentettem. Az eredmény? Reggel is erősen nedves tapintás, ragadós, de könnyen formázható gombócok, teljesen szétázott szemek, nulla felszálló szemcse, hatalmas szemesanyag felvevő képesség! Áttörése ebben a formában elengedhetetlen, mert a nagyobb vízmennyiség miatt kissé gumósodik. Ebben a formában, némi nehezítő anyag hozzáadásával akár folyóvízi horgászatra is alkalmas lehet, bár véleményem szerint inkább állóvízi kaja.
Fontos megjegyeznem, hogy az aromáját reggel is erősnek, intenzívnek éreztem, a vizezés hatására nem tűnt el. Színe valamennyire fakult, így aki élénkebb etetőt akar használni, az keverésnél vegye ezt figyelembe!

Nagyítás

Másnap reggel, alapozás előtt: szétázott, megdagadt, tapadós szemek

Összegezve a tapasztalatokat, egy semleges, talán kissé sós ízvilágú, közepesen-nagy szemcseméretű, minden fontosabb összetevőt tartalmazó etetőanyagot ismertem meg. Kilogrammonként 5,5 deciliter víz hozzáadásával éri el tökéletes állagát.  Megvizezve sárgásbarna színű. Intenzív, citrusos-vaníliás illatát bekeverés után is megőrzi. Bekeverés után sokat szárad, mindenképpen javasolt legalább egy órával a horgászat előtt megnedvesíteni. Kiegészítésként használhatunk tortut, esetleg piros angolmorzsát, édesítőnek a mézeskalácsot, vagy intenzív vízen némi nagyobb szemű pelletet, és természetesen a szemes anyag, illetve a csonti sem maradhat ki belőle. Lösszel kiegészítve dévérezésre is alkalmas lehet, azonban szemcsemérete elsősorban a nagyobb keszegek szájához illeszkedik. Elsősorban nyári ponty- és kárászhorgászatra ajánlanám, de megfelelő nedvesítéssel remek vízközti, vagy akár lassabb folyóvízen alkalmazható etetőanyag készíthető belőle. Kevesebb víz hozzáadásával közelebbi távolságokba csúzlizható, de vízbe érkezéskor bomló, vagy  fenekezve etetőkosárból gyorsan kioldódó, liftező szemcséket tartalmazó etetőt kaptam.Óvatosságra intek mindenkit! A nem megfelelően átnedvesedett szemcsék ugyanis megindulnak a vízoszlop magasságában felfelé, áramló vízben oldalra. Ezzel utat mutatnak a víz tetején tartózkodó keszegeknek, vagy rosszabb esetben fel- (még rosszabb esetben el-) viszik az etetésünkön tartózkodó halakat. Hogyan sikerült a főpróba? Az már legyen egy következő írás témája...

Nagyítás


Kovács György


Még nincsenek hozzászólások!
Felhasználónév:


Jelszó:

Csak regisztrált tagok írhatnak hozzászólást! Ha ön már regisztrálva van, akkor jelentkezzen be, ha még nincs regisztrálva akkor kattintson a Regisztrációra.