Keresés
Név:   Jelszó:
 
Ősz idő
A forró, hőségtől remegő levegő már a múlté. Helyébe fehér, sűrű ködgomolyagok nyomakodnak. Az autómon sem kell már lehúzni az ablakot, inkább a hőfok szabályozót állítgatom. Álmos, csendes ilyenkor minden. Korán van még, aki teheti, inkább a szoba melegéből szemlélődik, kevesen gondolják azt, amit én. Ősz idő. Ilyenkor letisztult minden, olyan színekben játszik a természet, amilyeneket még a legnagyobb festők sem tudnak ecsetjükkel vászonra festeni, és megnyugtató csendesség fogja körül az embert. Szeretek ilyenkor a vízparton ülni, még akkor is, ha a lehűlt vízben már nem számíthatok olyan bőséges fogásra, mint néhány hónappal ezelőtt. Egyébként sem az számít, hogy mennyit fogok. A horgászat nekem sokkal inkább feltöltődés, mintsem bizonyítási kényszer. Ez utóbbira ott vannak a versenyek, máskor inkább az emberi kapcsolatokról, szellemi feltöltődésről szól a peca.

Nagyítás


A kis autóm mellett elsuhanó tájat beszeplőzi már az ősz. A fákon rozsdás levelek, a fű harsány zöldje helyén sárguló szálak hajolnak meg a rájuk nehezedő harmat súlya alatt. Az égbolt kékje valahol a nehéz, párával teli felhők mögött lehet, ameddig fel, már nem láthatok. Az ablakot letekerve nyirkos levegő csap az arcomba. Jól esik egy frissítő mély lélegzet, úgy érzem, mintha belülről is megmosakodnék. A kis tó partjára érve leállítom az autót, és hallgatom a csöndet. Nagyon hiányzott már a városi tempó után ez a kis megnyugvás. Nem kell sietnem, komótosan pakolom ki a felszerelésem.

Nagyítás


Nagyítás


Egy távolabbi szegletet szemeltem ki, így mindent, egy magammal hozott kis kocsira pakolok. Ahogy tolom a kis talicskát, lábammal az erdő fáinak megsárgult üzenetén taposok. Egy kis tisztásra érek, kifújom magam. Hűvös van, körülbelül 4 fokos lehet a levegő, a nyakamat melegen tartó sál alá rögtön igyekszik beférkőzni a hideg. Minden lélegzet vétellell több, és több harmatcsepp pihen meg a szakállamon. Egy ideig csak némán állok, és magamba szívom az erdő csöndjét. A víz most néma, csak a fákról vízbe hulló levelek után gyűrűzik a felszín.

Nagyítás


Nagyítás


Erőt veszek magamon, és megkezdem az előkészületeket, hiszen horgászni jöttem, nem természetjárásra, bár, ha úgy veszem, nem sok a különbség. Először a ládámat helyezem el a parton. Kényelmes kis bázist tudok segítségével bárhol kialakítani, ezért vállalom a cipelésével járó terhet, mindig, mindenhová elkísér. Az etetőanyag összeállításával folytatom, aminek első lépése, hogy a vödörbe egy kis vizet merítek a tóból. Nem meglepő, hogy a tó vize is lehűlt már, az elmúlt napok zordabb éjszakái megtették hatásukat. A kis tavacska egyébként is egy völgyben fekszik, itt mindig hűvösebb van pár fokkal. Ehhez mérten állítom össze a halaknak szánt csalogatót. Nem számítok már pontyokra, inkább a kárászokat, keszegeket szeretném kicsit zavarni, így könnyű, gyorsan oldódó keveréket készítek. Az etetőm alapját 1kg Tubertini Big Fondo Black adja, amihez egy negyedkilónyi hallisztes keveréket adok. A fanyar, hallisztes jelleg mögül kiérzik egy kis édes íz is, és a hozzáadott kevés víznek köszönhetően felszálló részecskékben sem lesz hiány.

Nagyítás


Nagyítás


Áramlásra nem kell számítanom, feszített víztükörbe nézegetik magukat a túlparti fák. A keverékem inkább száraz, de csak annyira, hogy azért a kosárba töltve eldobható legyen. A ládám előtt engedem le a próba töltetet, és szemlélem, hogyan bont a keverékem. Tetszik, amit látok, de egy kevéske Maros Squid aktivátorral igazítok még az állagon. A vödröt félre teszem, a csalikat veszem gondozásba. Csontit, bábot és pinkit hoztam magammal, és maradt még egy kevéske trágyagilisztám is a legutóbbi márnázásból. A bábot tisztítom meg először, a lebegő, „túlérett" szemeket elválasztom az aranybarna, süllyedő báboktól. Roppanós, ízletes csemege ez a dévéreknek, nagy reményeket fűzök hozzá, de majd a halak döntenek. A rostán gyorsan átbújnak a fürge csontik, bár a hidegben mintha belassultak volna csöppet. A fennakadt szemeket a földre borítom, a fákon figyelő cinkék és csuszkák legnagyobb örömére. Amint eltávolodom, rögvest rávetik magukat a számukra létfontosságú táplálékra. Szegények jó ideje nem találhattak már ízletes falatot, a rovarvilág is készülődve a télre, elrejtőzött már a fák kérgei, vagy a vastag levéltakaróval bélelt föld alá. A riadólánc jól működik a madárvilágban, egyre több, és több kis éhenkórász landol a földön. Hogy ne kelljen veszekedniük, a bábok túlérett szemeit is nekik ajánlom. Hangos csicsergéssel, mondanak köszönetet a bőséges reggeliért. Mindent elrendezek a ládámhoz rögzített trepnin, és kis pihenés gyanánt, végre a felszereléssel is foglalkozhatok. Egy rövid, 330-as kis feedert nyitok, finom, könnyű spiccet illesztek a bot végébe, jelző gyanánt.

Nagyítás


Egyszerű, rövid előkés method szereléket készítek, 16-os előkével, 16-os horoggal. A töltős kosarat kifejezetten szeretem ilyenkor, koncentrált, pontos horgászatot lehet segítségével művelni. Komolyabb alapozást most sem végzek, csupán 5-6 dobásnyi csalogatót dobok be, úgyis 2-3 percenként fog berepülni a kosaram.

Nagyítás


A horogra először két szem csontit tűzök. A botot elrendezve kicsit a gondolataimba merülök. Jó így elmélkedni, sok mindent másképp lát az ember. A természetre is figyelek.

Nagyítás


Nagyítás


Az avarban motozó egér, a gallyak reccsenése, az ágról ágra röppenő madarak mind egy-egy kis történet részei lehetnek. Újat dobok, letelt az idő. A kosár szégyenlősen csobban a vízbe, hiszen megzavarja a túlparti fákat önmaguk csodálásában. A színeket nézem, és szívom magamba a látványt, amit csak ilyenkor élhet át az ember. Néhány hét, és a természet festői vásznára már csak grafittal fog sötét rajzokat firkálni a tél. A színpompás festő paletta tavaszig sutba kerül. Apró remegés fut át a spiccen. A következő pillanatban már egyértelmű a jelzés, a bevágás után érzem, ahogy halam igyekszik megszabadulni az őt part felé kényszerítő erőtől. Nem tud számottevő ellenállást kifejteni, a hideg víz is gyorsan fáradttá teszi, megadóan csúszik a merítőbe. Szép, egészséges dévérkeszeg pihen előttem. A hal érintése a vizet idézően hűvös.

Nagyítás


Nagyítás


Nagyítás


Nagyítás


A haltartóba téve kell egy kis idő, míg erőt gyűjtve elillan a szemem elől.  Azt hiszem, megérkezett a csapat, de nincsen folytatás, csak az időzített újra dobásokkal van némi tennivalóm. Puha pelletre váltok, de nem igazán fűzök nagy reményeket a dologhoz. Hiába, ilyenkor én inkább az élő csaliban bízok. A történtek, pontosabban a nem történtek, engem igazolnak, így két-három dobás után bábra váltok. Kevéske aromát cseppentek a töltőbe helyezett csalira, hátha ez a kis plusz jelenti a megoldást. A bedobást követően, ahogy a kosárba töltött etetőanyag külső kérge leoldódik, azonnal rezdül a spicc. Újabb dévért merítek, így a továbbiakban maradok az aroma tuningos bábnál. Nem minden dobásra, de 10-15 percenként fogok egy-egy szép keszeget, ami számomra tökéletes kikapcsolódást jelent. 

Nagyítás


Nagyítás


A dévérek közé egy szép kárász is beférkőzik, ő viszi a legnagyobb halnak járó koronát. Hogy felértékelődnek a szűkösebb időben a dolgok! Ez a kárász a bőség idején csak egy, a sok között, de most ő az egyetlen. Fél kilócskájával akkora a becsülete, mint nyáron egy szép, testes pontynak. Megmosolygom saját emberi gyarlóságom, hiszen néha engem is magával ránt, a még nagyobbat fogni vágy. Nem szégyen beismerni saját hibáinkat, nem leszünk általuk kevesebbek, de talán többek igen, ha tanulunk belőlük. Az elmélkedésből felocsúdva rácsodálkozom a szemközti partra. Mintha megváltozott volna valami, olyan érzésem van, mint aki nem ott ébred, ahol elaludt. A fény tréfált meg csupán.

Nagyítás


Nagyítás


A nap olyan szögből vonta fényárba a fákat, hogy a színek teljesen megváltoztak. Élénk, vidám, harsogó levelek, csupa-csupa szín az erdő. Nyoma sincsen őszies melankóliának, és a fényjáték rám is serkentőleg hat. Fülig ér a szám, és sok-sok vidám emlék fut át az agyamon. A horgászatról már rég megfeledkezve élvezem az őszi nap játékát. Nem várom meg, hogy véget érjen, amíg tart, addig pakolok gyorsan össze. Legyen ez a kép az agyamba vésve. Sokkal vidámabban, fütyörészve tolom ki a kis talicskámat, a fákról madarak feleselnek velem.

Nagyítás


Az ő daluk szebb, így elhallgatok, és csendben pakolok az autóba. A tóra visszanézve egy árnyék suhan el a víz felett, nyomába aprócska forgószél kavarja meg a felszínt. Ki tudja, minek az előszele volt?

Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Futó Márton


Még nincsenek hozzászólások!
Felhasználónév:


Jelszó:

Csak regisztrált tagok írhatnak hozzászólást! Ha ön már regisztrálva van, akkor jelentkezzen be, ha még nincs regisztrálva akkor kattintson a Regisztrációra.