Keresés
Név:   Jelszó:
 
A nádtenger mélyén

Szerencsés ember vagyok. Miért? Rengeteg időt tölthetek a vízparton, ahol szeretek lenni, ahová a hétköznapokban visszavágyom, és ahol mindig rohan az idő. Az alkalmakat mikor horgászhatom, igyekszem azzal is színesíteni, hogy újabb vizeket fedezek fel. Újabb kalandozásom alkalmával egy nádtenger övezte, lápos területen fekvő vízterületre látogattam el, ahová Monori Balázs horgász barátom invitált meg.


A tó természetes úton jött létre, de hogy mikor, azt már talán senki sem tudja. Partját vastag, tömött nádfal zárja el a kíváncsi szemek elől. Vize sekély, legmélyebb pontján is egy méter körüli lehet, a fenéken helyenként akadós, nádtorzsás. Helyenként hínárfoltok teszik még izgalmasabbá látványát. A partról hosszú, keskeny bejáró vezet a stéghez, amely már elég rozoga, bevallom féltem is, nehogy beszakadjon alattam. A veszélyesnek tűnő bejárót azonban nyomban elfelejtettem, mikor megláttam a bent elterülő csodás vizet. Érintetlen környezetben élő vízimadarak figyeltek ránk, miközben békahadak húzták a talpalávalót. A látvány annyira lenyűgözött, hogy már a kipakoláskor konstatáltam magamban, ha egyetlen halat sem fognék, már akkor is nagy élményekkel térnék haza. Bár titokban reméltem, hogy ez a csúfság nem fordul elő velem.


Kisebb-nagyobb nádszigetek és öblök teszik még változatosabbá a vizet, de ezeknek a nagy részét csak csónakkal lehetne megközelíteni

Vendéglátómtól megtudtam, hogy főként kárászokra lehet számítani, de jóval kisebb egyedszámban minden keszegféle, sőt még ritkán ugyan, de ponty is megtalálható. Etetőanyagomat vegyes fogáshoz próbáltam igazítani. Sajnos ezen a napon egy rövid, reggeli, pár órás horgászatra volt csak idő, ezért mindössze két kiló etetőanyagot kevertem be, ami bőven elegendő.

Mai keverékem:

1 kg EA Record Speciál
1 kg Maros Mix XXL Fine
½ flakon Édes szamócás aktivátor
½ liter csonti és pinki vegyesen


Etetőanyagom a Record Speciálnak köszönhetően tartalmazott mikropelletet is, ami jól jöhet a nagyobb halak helybenntartása esetén

Felszerelésem:

Ezúttal is egy 3 méteres pickerbotot vettem kézbe a közepes erősségű spiccel szerelve. Rajta egy Tubertini Kobe orsó található, amelyet nagyon szeretek. Strapabíró, megbízható kis orsó, rendkívül pontos fékkel, ami elengedhetetlen a finom horgászatnál. Dobjára a nálam már jól bevált 0,20-as Special English zsinór került. Kosaram a Maros Mix 20 grammos, műanyag, kerek feederkosara. Egyszerű, de mégis jól megtervezett darab, ami nekem jól bevált. Horogelőkém 0,14-es Tubertini Dragon, amelyre 14-es Serie 2 horog került. Kissé durvának tűnhet ez a méretválasztás, de az akadós fenék miatt azonnal fel kell emelni a halat, amit csak durvább előkével és nagyobb horoggal lehet biztonsággal megtenni.


A Tubertini előkezsinórjai és horgai mind-mind kiváló minőségűek, melynek köszönhetően bátran indulhatunk harcba velük

A meghorgászandó távolság a mai napon 25 méter volt, közelebb ugyanis rendkívül akadós, nádtorzsás. Az alapozó etetést az erre a célra használt Tubertini Goliath feederrel végeztem. Hét nagy kosárnyi volt az alap, melyhez bőven tettem csontit és pinkit vegyesen. Az etetés zaja kellően felzavarta a nádast, melyet a vízimadarak elcsendesedése is jelzett. Később, olyan negyed óra elteltével, a nádszállak takarásából szürke gémek figyeltek ránk. Nézték, vajon kik zavarták meg szürke hétköznapjaikat. A figyelem viszont akkor vált teljessé, mikor a vízfelszín alól, apró pöccintésekkel egy kis dévér jelezte, bizony innen is figyelnek ránk.


Az első jelentkező,


a szúnyoglárva csonti szendvicsre kapott,


melyet, a szebb dévérek is imádnak


Gyors csalizás után ismét repülhet a kosár

A halfogástól kissé felbuzdulva megtömtem kosaramat és nyomban visszadobtam a helyére. Szerencsére a kis keszeg nem egyedül volt, mert rögtön kapásom lett. Most egy szebb dévér volt az elkövető. Aztán a következő halak is mind keszegféle. Kárásznak nyoma sincs. Össze is néztem házigazdámmal, aki értetlenül állt a dolgok előtt. Hogy változtassak a zsákmány összetételén, megpróbáltam kárászfejjel gondolkodni. Elkezdtem az etetés széleit dobálni és a szúnyoglárva csonti kombináció helyett csonticsokrot tűztem fel. Ennek a keresgélésnek aztán meg is lett az eredménye, hisz a szélekről aztán sikerült egyre több termetes kárászt rabul ejteni. A mohó keszegek az etetésről kiszorították az amúgy is félénk kárászokat. Az esetek döntő többségében egyébként is a szélekről lehet kárászt fogni, ami ezen a vízen hatványozottan igaz volt. A teória helyességét mi sem bizonyíthatná igazán, mint hogy ettől kezdve csak kárászt fogtam egészen a horgászat végéig.


Komoly ellenállással,


tudtam csak szákba terelni,


az első termetesebb kárászt

A táskámban mindig lapul egy-két csontikosár, amelyet egyébként is szívesen használok, sok szép halat fogtam már velük. Most sem tudtam kihagyni az alkalmat, hogy ne próbáljak rá. Érdekes volt, hogy fogtam ugyan vele halat, de ezen a napon egyértelműen az etetőkosaras módszer volt az előnyösebb. Az aromás etetőanyagra sokkal gyorsabban reagáltak a halak, azonos idő alatt látványosan több kapásom volt. Ennek ellenére érdemes próbálkozni, keresgélni, mert sohasem tudhatjuk, mire találunk rá.


A csontikosár is tetszett a halaknak, de az etetőanyag ma jobban működött


A tó ajándéka, sosem legyen rosszabb reggelem

A rövid 3-4 órás horgászat ellenére sikerült rátalálni a halakra és ebben az érintetlen környezetben egy jót horgászni. Kellemes élmény felfedezni az ismeretlent és új tapasztalatokat szerezni, amivel tudásunkat bővíthetjük és legközelebb visszatérve, már kellő tapasztalattal vághatunk neki újra a horgászatnak.

Írta és fotózta: Kálló Kornél Maros Mix - Tubertini Feeder Team




Még nincsenek hozzászólások!
Felhasználónév:


Jelszó:

Csak regisztrált tagok írhatnak hozzászólást! Ha ön már regisztrálva van, akkor jelentkezzen be, ha még nincs regisztrálva akkor kattintson a Regisztrációra.